Monday, November 26, 2007
csakazértis!
...bejutok, ha nem most, majd máskor. de megcsinálom. és akkor elmondhatnám, h vmit véghez tudtam vinni, amit elhatároztam. szép lenne.
Sunday, November 18, 2007
Thursday, November 1, 2007
nu
na most pedig meghallgatom az új Primordialt. köszönet érte kedvenc padtársamnak, Vinszentnek <3
remélem szét fogja rúgni a post-rockos seggem.ollé.
remélem szét fogja rúgni a post-rockos seggem.ollé.
Saturday, October 13, 2007
post-rock
én akkoris szeretem a post-rockot/metalt. :D
nekem ez a zene rengeteget adott és ad a mai napig. le lehet szólni, elismerem a hiányosságait, azt, h rengeteg ilyen banda van már, akik ugyanúgy prüntyögnek.
de szeretem. mert teljesen új érzéseim vannak bennem, mikor pl hallgatok egy Isis lemezt. nem megyek jobban bele, mert ez már így is nyálas :) akit érdekel az majd élőben úgyis rákérdez ...
persze tény, h a műfaj naponta dobál ki magából egyre értékelhetetlenebb, sablonosabb zenekarokat, sokak számára érzelemmentes, unalmas.de nekem nem.
természetesen én sem szeretek/ismerek minden post zenekart. nem is akarok, mert bevallom, h az újak többsége már engem sem érdekel különösebben, vagy untatnak, mert hiányzik belőlük az, ami elődeikben megvan és ami miatt szeretem a stílust.de ugye tény, h egy idő után, ennyi zenekar mellett nehéz újat kitalálni a műfajon belül.szerencsére egyeseknek azért sikerül :)
nekem ez a zene rengeteget adott és ad a mai napig. le lehet szólni, elismerem a hiányosságait, azt, h rengeteg ilyen banda van már, akik ugyanúgy prüntyögnek.
de szeretem. mert teljesen új érzéseim vannak bennem, mikor pl hallgatok egy Isis lemezt. nem megyek jobban bele, mert ez már így is nyálas :) akit érdekel az majd élőben úgyis rákérdez ...
persze tény, h a műfaj naponta dobál ki magából egyre értékelhetetlenebb, sablonosabb zenekarokat, sokak számára érzelemmentes, unalmas.de nekem nem.
természetesen én sem szeretek/ismerek minden post zenekart. nem is akarok, mert bevallom, h az újak többsége már engem sem érdekel különösebben, vagy untatnak, mert hiányzik belőlük az, ami elődeikben megvan és ami miatt szeretem a stílust.de ugye tény, h egy idő után, ennyi zenekar mellett nehéz újat kitalálni a műfajon belül.szerencsére egyeseknek azért sikerül :)
Sunday, October 7, 2007
Tuesday, October 2, 2007
Sunday, September 30, 2007
28 weeks later - sunshine

hohó, ismét filmeztünk a héten.
most 2 olyan filmet néztem meg ami engem a legkevésbé sem érdekelt, viszont annál jobban örültem, h végülis megtekintettem őket, ugyanis mindkettő nagyon pozitív csalódás volt.
az első ilyen a 28 Weeks Later c. film, ami ugye, a 28 Days Later folytatása.
az első részt 3-4 éve láttam, ráadásul az utolsó 10 perc kimaradt, már nem tudom miért. elnézegettem, tetszett is, de különösebb nyomokat nem hagyott bennem.aztán Márton addig fűzött, h "jaj, nézzük már meg", amíg"jóvan mind1", durcásan rá nem bólintottam.
végülis nem bántam meg. a szereplőgárda ugye teljesen más, és ugye ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt.azaz 28 héttel később. Londonban kezd lecsengeni a járvány, és újra be lehet népesíteni. aztán persze világossá válik, h mégsem olyan egyszerű a dolog. mondanom sem kell ugye, h a járvány ismét felüti a fejét, de, h hogyan, azt persze nem írom le :D.
a film amúgy teljesen rendben van. a hangulat nagyon el lett találva, csak úgy mint az elsőnél, a képi világ nagyon meggyőző. sokszor azt érezheti az ember, h ő is épp egy zombi elől menekül vagy éppenséggel ő maga egy zombi. a színészek meg olyan átlagosak. habár Robert Carlyle elég nagy meglepetés volt. a film zenéje is nagyon remek amúgy, meg kéne szerezni.

csak a vége. az az utolsó 30 másodperc nem kellett volna, mert így ugye ott van a lehetőség egy újabb folytatásra.persze lehet, h vkinek pont így tetszett. nekem személy szerint az is nagyon tetszett, h az amerikai katonák megítélése a néző szemszögéből egyik végletből a másikba fordulhat át a film során. ja és a zombik. végre ugye nem olyan film, amiben a zombik inkább viccesek, mint félelmtesek. ezektől a zombiktól lehet félni, gyorsak, durvák (persze) és elég nehéz menekülni előlük. szóval akinek bejött az első, nézze meg ezt is, mert szerintem jó lett.
7,5 /10

aztán a másik film, ami nagyon kellemes csalódás volt, az a Sunshine. a filmet Danny Boyle rendzete, akihez pl a fent említett 28 Days Later is kapcsolódik ( a 28 Weeks Later-nek pedig a producere volt ő) és ugyebár a Trainspotting.amit remélhetőleg mindenki látott.
be kell vallanom, h a sci-fi műfaj nem áll annyira közel hozzám és unalmasnak tartom a rengeteg olyan (űrben is játszodó) filmet amelyben a Földet kell megmenteni vmilyen úton. ilyenek pl A Mag és az Armageddon. mindkettő egy számomra értékelhetetlen kliséhalmaz volt nagy jelenetekkel, pozitív hősök elbukásával a szent cél érdekében.

attól féltem, h a Sunshine is ilyen lesz, hisz ebben a filmben 8 ember vállalkozik arra, h elszállítja a "hasznos terhet", azaz egy bombát a kihunyófélben lévő Napba. aztán képbe kerül az Icarus 1, azaz a hajó, aminek 7 éve ugyanez lett volna a feladata csak a vállalkozás valamilyen oknál fogva meghiúsult. tehát klisésnek tűnt a Sunshine is a story alapján.de szerencsére nem azt kaptam amit vártam. és ennek nagyon örültem. a film majdnem végig nyomasztó, feszült hangulatban megy a végkifejlettig.ezt a feszültséget a film zenéje is csak fokozza. én bizonyos jeleneteknél szó szerint féltem. nagyon izgalmas megoldások vannak benne, amit nem írok le, mert azzal lelőném a film egyik "poénját".

de pl sokkal érdekesebb az, h a legénység nem tud a Földdel kapcsolatba lépni (és nem, nem vmi drámai meghibásodás miatt) mint az, amikor Bruce Willis hősiesen tartással közli a földi irányítótoronyban zokogó lányával, h meg kell halnia.
a Sunshine nem az ilyen klisékre kihegyezett film. okosan felépített, látványos és izgalmas.
arról, h a képek ebben is lenyűgözőek fölösleges áradoznom. az egyik főszereplő Cillian Murphy aki egészen meglepő módon dolgozott már együtt Danny Boyle-al, mégpedig a 28 Days Laterban :D a többi színész számomra viszont elég ismeretlen volt, de nem volt velük semmi bajom.
szóval csak ajánlani tudom a Sunshine-t.
9 /10
Labels:
28 weeks later,
cillian murphy,
danny boyle,
film,
sunshine
Subscribe to:
Posts (Atom)


