post-rock

én akkoris szeretem a post-rockot/metalt. :D
nekem ez a zene rengeteget adott és ad a mai napig. le lehet szólni, elismerem a hiányosságait, azt, h rengeteg ilyen banda van már, akik ugyanúgy prüntyögnek.
de szeretem. mert teljesen új érzéseim vannak bennem, mikor pl hallgatok egy Isis lemezt. nem megyek jobban bele, mert ez már így is nyálas :) akit érdekel az majd élőben úgyis rákérdez ...
persze tény, h a műfaj naponta dobál ki magából egyre értékelhetetlenebb, sablonosabb zenekarokat, sokak számára érzelemmentes, unalmas.de nekem nem.
természetesen én sem szeretek/ismerek minden post zenekart. nem is akarok, mert bevallom, h az újak többsége már engem sem érdekel különösebben, vagy untatnak, mert hiányzik belőlük az, ami elődeikben megvan és ami miatt szeretem a stílust.de ugye tény, h egy idő után, ennyi zenekar mellett nehéz újat kitalálni a műfajon belül.szerencsére egyeseknek azért sikerül :)

mivel hetek óta olyan vagyok mint egy élőhalott, keresek vmi cuki képet, h jobb kedvem legyen és mégse záródjon ezzel a mogorva hangulattal a hetem.
tehát a hét cuki képe:

íííííííííííí

vííí, novemberben Pelican Bécsben.váháhhhááhhááá!!!!!!

28 weeks later - sunshine

hohó, ismét filmeztünk a héten.
most 2 olyan filmet néztem meg ami engem a legkevésbé sem érdekelt, viszont annál jobban örültem, h végülis megtekintettem őket, ugyanis mindkettő nagyon pozitív csalódás volt.
az első ilyen a 28 Weeks Later c. film, ami ugye, a 28 Days Later folytatása.
az első részt 3-4 éve láttam, ráadásul az utolsó 10 perc kimaradt, már nem tudom miért. elnézegettem, tetszett is, de különösebb nyomokat nem hagyott bennem.aztán Márton addig fűzött, h "jaj, nézzük már meg", amíg"jóvan mind1", durcásan rá nem bólintottam.
végülis nem bántam meg. a szereplőgárda ugye teljesen más, és ugye ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt.azaz 28 héttel később. Londonban kezd lecsengeni a járvány, és újra be lehet népesíteni. aztán persze világossá válik, h mégsem olyan egyszerű a dolog. mondanom sem kell ugye, h a járvány ismét felüti a fejét, de, h hogyan, azt persze nem írom le :D.
a film amúgy teljesen rendben van. a hangulat nagyon el lett találva, csak úgy mint az elsőnél, a képi világ nagyon meggyőző. sokszor azt érezheti az ember, h ő is épp egy zombi elől menekül vagy éppenséggel ő maga egy zombi. a színészek meg olyan átlagosak. habár Robert Carlyle elég nagy meglepetés volt. a film zenéje is nagyon remek amúgy, meg kéne szerezni.


csak a vége. az az utolsó 30 másodperc nem kellett volna, mert így ugye ott van a lehetőség egy újabb folytatásra.persze lehet, h vkinek pont így tetszett. nekem személy szerint az is nagyon tetszett, h az amerikai katonák megítélése a néző szemszögéből egyik végletből a másikba fordulhat át a film során. ja és a zombik. végre ugye nem olyan film, amiben a zombik inkább viccesek, mint félelmtesek. ezektől a zombiktól lehet félni, gyorsak, durvák (persze) és elég nehéz menekülni előlük. szóval akinek bejött az első, nézze meg ezt is, mert szerintem jó lett.

7,5 /10





aztán a másik film, ami nagyon kellemes csalódás volt, az a Sunshine. a filmet Danny Boyle rendzete, akihez pl a fent említett 28 Days Later is kapcsolódik ( a 28 Weeks Later-nek pedig a producere volt ő) és ugyebár a Trainspotting.amit remélhetőleg mindenki látott.

be kell vallanom, h a sci-fi műfaj nem áll annyira közel hozzám és unalmasnak tartom a rengeteg olyan (űrben is játszodó) filmet amelyben a Földet kell megmenteni vmilyen úton. ilyenek pl A Mag és az Armageddon. mindkettő egy számomra értékelhetetlen kliséhalmaz volt nagy jelenetekkel, pozitív hősök elbukásával a szent cél érdekében.



attól féltem, h a Sunshine is ilyen lesz, hisz ebben a filmben 8 ember vállalkozik arra, h elszállítja a "hasznos terhet", azaz egy bombát a kihunyófélben lévő Napba. aztán képbe kerül az Icarus 1, azaz a hajó, aminek 7 éve ugyanez lett volna a feladata csak a vállalkozás valamilyen oknál fogva meghiúsult. tehát klisésnek tűnt a Sunshine is a story alapján.de szerencsére nem azt kaptam amit vártam. és ennek nagyon örültem. a film majdnem végig nyomasztó, feszült hangulatban megy a végkifejlettig.ezt a feszültséget a film zenéje is csak fokozza. én bizonyos jeleneteknél szó szerint féltem. nagyon izgalmas megoldások vannak benne, amit nem írok le, mert azzal lelőném a film egyik "poénját".


de pl sokkal érdekesebb az, h a legénység nem tud a Földdel kapcsolatba lépni (és nem, nem vmi drámai meghibásodás miatt) mint az, amikor Bruce Willis hősiesen tartással közli a földi irányítótoronyban zokogó lányával, h meg kell halnia.
a Sunshine nem az ilyen klisékre kihegyezett film. okosan felépített, látványos és izgalmas.
arról, h a képek ebben is lenyűgözőek fölösleges áradoznom. az egyik főszereplő Cillian Murphy aki egészen meglepő módon dolgozott már együtt Danny Boyle-al, mégpedig a 28 Days Laterban :D a többi színész számomra viszont elég ismeretlen volt, de nem volt velük semmi bajom.
szóval csak ajánlani tudom a Sunshine-t.

9 /10

egyetem

beindult az egyetem. mikor megláttam az órarendemet, azt mondtam "végre!", de már azért látom, h nem mindig olyan jó móka ez. a sok szarakodás után, viszonylag kevés anyázással sikerült felvennem a tantárgyaimat és a minorszakot, persze egyik előadásom izgibb mint a másik.
élvezem az előadások közötti, néha 4 órás szüneteket is, majd kitapasztalom, mivel tölthetem el az időt. remélhetőleg Dodóval lesznek együtt lyukasóráink és akkor boldog perceket tölthetünk majd el a könyvtárban. az is szuper, h 3 helyszín között ingázok, de ez sem baj, amúgy is jól jön egy kis testmozgás :] megkaptam ma a csodás kék diákomat is és már egyszer sikerült eltévednem a HTK-n is. azt még nem tapasztaltam ki, h melyik busszal kell reggel elindulnom, h pontosan beérjek a 8 órás előadásokra, mivel eddig mindkét verziónál amit próbáltam, dugóba kerültem. lehet, h korábbi járattal megyek. ez kevesebb alvást, de pontos megérkezést jelent :)

amúgy nagy örömömre nemsokára megjön apénzem amiből meg tudom végre venni őt:

zenezenezene

manapság elég sokan bírálják a Pelican-t. ami mondjuk jogos tán, hisz az új lemez nem nyújtotta azt sajnos mint elődei és a Pink Mammoth EP sem 100%-os. de nem tudom. én egyszerűen nem tudok úgy tekinteni erre a zenekarra, mint szépen lassan ötletekből kifogyó, unalmas post.
mikor anno először hallottam a March into the Sea ep-t, azonnal beleszerettem a zenekarba és ez a szerelem a mai napig kitart. hiába vannak a már fentebb említett bajok. és a pelican még mindig első helyet foglalja el azon a listámon, h "látnom kell, mielőtt meghalok". ugye a Tool nyáron megvolt (jó, nem úgy ahogy terveztem, ezér tők megosztott elsők a Pelicannal :D).
szóval a Pelican jó. szeressétek őket.

ja. az új Ulver pedig.szerezd meg te is és alkoss róla véleményt.én megtartom magamnak, még. (zeneblogon kint van, köszi Skydancernek)

hideg

itt az ősz és estére már hideg lesz a kezem.