Wednesday, September 5, 2007
álom
tegnap sok-sok faszságot álmodtam. a legérdekesebb jelenet az volt, amikor egy sörsátorban megláttam David lynchet akihez odamentem, majd könnyezve megöleltem és köszönetet mondtam a filmjeiért. főleg persze az Elefánt emberre tértem ki. ő szerényen mosolygott, és azt mondta, h " mi sem természetesebb" és örül neki, h teccett a film. ezután folytatta a szivarozást. érdekes volt.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
Az az igazi móka hogy én sem twin peaksezés sem elefántemberezés közben nem szoktam sosem említeni, hogy Lynch mekkora arc meg ilyesmi, annyira magával ragadnak ezek a cuccok hogy időm sincs a rendező agyasságán gondolkodni, egyszerűen iszonyat természetesnek tűnik minden ami történik. Igen, itt a csapda, ugyanis ezért kell isteníteni dávidot, amit én mint az elején leszögeztem, hogy nem teszek:D
Elefántember meg Mullholland dr. alatt nekem sem, csak a végén. h ejha baszki, szeretem Lynchet :D
még mindig jobb, mint amikor sorozatosan ugyanazzal az emberrel álmodod újra ugyanazokat a szar pillanatokat, pedig a legkevésbé sem érdekel már vagy mittomén. nyilván nem tudatosan, de azért de. fura szembesítés a valósággal.
apropó, vajon lynch miket álmodhat? :o
érdekes, én nem emlékszem, h már megtörtént esetet újra álmodtam volna meg, visszatérő álmaim voltak csak, azok is inkább kiskoromban.
Lynch sztem álmainak egy részét filmreviszi:D
ez talán oda vezethető vissza, hogy ilyenkor pl nekem sokat jrnak ezek a dolgok a fejemben. tudatosan is meg nem is...aztán...mint pl neked tán lynch a mulholland drive miatt.
meglehet.
bár jó neki, hogy emlékszik rájuk ennyire.
én igazából csak szegény feleségét sajnálom.
Post a Comment